Adriai-tenger
Az Adriai-tenger a Földközi-tenger része, annak legészakibb nyúlványa. Az Appennin- és a Balkán-félsziget által határolt öböl. A medence teljes hossza 820 km, átlagos szélessége 160 km. Délen a 71 km széles Otrantói-szorossal kapcsolódik a Jón-tengerhez, felszíne 132.000 km2.
Partján jelentős kikötők (Velence, Rijeka), nyaraló- és fürdőhelyek találhatók, mind a sík és egyenes vonalú olasz partvidéken, mind pedig az egyenetlen, szigetekkel tagolt horvát partokon. Az Adria közelsége miatt, kedvelt úticél.

Az Adriai-tenger nyugati, olasz partja délen lapos és tagolatlan.
Északon feltöltődő, lagúnás, melyben a Pó folyó évente több millió tonna szárazföldi eredetű, (terrigén) üledéket rak le. A feltöltődés intenzitására szemléletes példát nyújt a tenger névadójának, Adria városának helyzetéről. A római időkben még a tengerparton fekvő település korabeli maradványai ma már 36 km távolságra fekszenek a parttól.
A feltöltődés mellett az Adria nyugati és keleti partvonalán tapasztalható vízszintváltozásra az is hat, hogy a horvát partszakasz lassan süllyed, az olaszországi partvonal pedig emelkedik.
Az Adria keleti, horvátországi partja szigetekkel és félszigetekkel, valamint öblökkel tagolt.
A déli, albániai part mocsaras és tagolatlan.

A tengert a római korban eredetileg Mare Superumnak hívták latin nyelven. Később Adria (Hadria) városáról kezdték Mare (H)Adriaticum-nak nevezni. Ez a név azonban Hérodotosz és Euripidész korában és műveiben még csak a tenger északi részét jelölte, fokozatosan azonban a jelentése kiterjedt az egész tengerrészre.
Az Adria szó, az etruszkok által alapított gyarmatváros neve az (illír nyelvű) adur szóból ered, ami vizet vagy tengert jelent.

Az Adriai-tenger az ókori Hét tenger egyike.


Az Adriai-tenger partján az alábbi országok fekszenek partvonaluk hosszúságával:
Olaszország - teljes keleti partja
Szlovénia - 46,6 km
Horvátország - 1777 km
Bosznia-Hercegovina - 22 km
Montenegró - 293 km
Albánia - 470 km


Legnagyobb öblei
Északon: Velencei-öböl, Trieszti-öböl, Kvarner-öböl, Fiumei-öböl
Délen: Kotori-öböl, Drin-öböl, Manfredoniai-öböl

Legnagyobb félszigetei
Gargano-félsziget, Isztria-félsziget, Peljesac-félsziget


Vizének sajátosságai
A hosszan elnyúló tengerrész északi és déli vége között nagy különbségek mutathatók ki a tengervíz sótartalmában. A Pó bő vízének hatására északon a tengervíz felhígul. A torkolat brakkvizének a sótartalma mindössze 25 súlyezrelék. Az északi térség egészében a sótartalom megközelíti az óceáni átlaghoz hasonló 34 súlyezreléket. A dél-adriai medencében viszont a sótartalom már eléri a Földközi-tengerre jellemző (szuperhalin), 38 súlyezrelékes értéket.
Az Adria a Földközi-tenger legészakibb melléktengere, így leghűvösebb területe.
Februárban a tengervíz hőmérséklete a Velencei-öbölben 7 C fokig süllyedhet, míg az Otrantói-szoros környékén csak 13 C fokig. Nyáron csak kisebb különbségek figyelhetők meg: a Rijekai-öböl 24 C fokos, a leghidegebb Velebit-csatorna 22 C fokos, a déli területek vizének átlaghőmérséklete pedig 25 C fokos.
A világtengerektől elzárt Mediterráneumban a dagályhullám átlagos magassága mindössze 60 cm, de találhatunk ettől jelentősen eltérő területeket is. Így az Adria északi részén az árapály szintkülönbsége elérheti akár a 110 cm-t, ami vihardagály idején évről-évre komoly gondokat okozhat Velence városának.

Áramlási rendszere
Az Adriai-tengeren az áramlatok gyengébbek, mint a Földközi-tenger két nagymedencéjében. A fő áramlási irány a keleti partnál délkelet-északnyugati, a nyugati partok mentén pedig északnyugat-délkeleti irányú.

A Földközi-tenger keleti részén fontos szerepet játszó Kis-ázsiai-áramlás egyik kevésbé markáns ága gyenge melegáramlatként hatol fel az Adria balkáni partjai mellett. Főleg ennek köszönhető, hogy a dél-adriai térségben télen az átlagnál magasabb a víz hőmérséklete.

Az adriai áramlatok átlagos sebessége 0,5 csomó (egy csomó = 1 tengeri mérföld (NM vagy tmf)/ óránként). Erős helyi áramlatok is előfordulnak főleg a horvát part közelében található szűk átjárókban és szorosokban, a Velebit-csatornában, Dubrovnik közelében a Grebeni-szorosban, vagy a Pasmani-csatornában. Sebességük elérheti a 4 csomót is.

A sekély adriai medence áramlási rendszerére erősen hatnak az itt uralkodó szelek, a száraz és hideg, az északi, keleti szárazföld felől fújó bóra, a gyakori, hűvös mistral, vagy a nyáron délről fülledt időt, erősödő hullámzást és esőt hozó meleg sirokkó (jugó).