Hivatalos nevén a Hellén Köztársaság (görögül Elláda vagy Ellás), ország Európa délkeleti részén, a Balkán-félsziget déli végén. Északon Albániával, Macedóniával és Bulgáriával, keleten pedig Törökországgal határos. A kontinentális Görögország keleti és déli partjait az Égei-tenger, míg nyugati partjait a Jón-tenger mossa. Mindkettő a Földközi-tenger keleti medencéjének része (1300 szigettel, melyből csupán 170 lakott). Legnyugatibb pontja: Korfu (Kérkíra/Kerkyra), legdélebbi Kréta (Kríti/Crete), legkeletibb Kasztellorizo-szigete. Erősen tagolt partvonal jellemzi, partvidéke 15000 km hosszú. Dél felé a part egyre inkább csipkéződik, a szárazföld parthossza 4000 km. 107000 km2 az összefüggő szárazföld, 25000 km2 a szigetek területe, összesen: 131990 km2, a népsűrűség 84 fő/km2.
Az ország 13 régióra és egy autonóm államra oszlik: Athosz-hegyi Köztársaság (autonóm szerzetesi köztársaság) Nyugat-Makedónia, Közép-Makedónia, Kelet-Makedónia és Thrákia, Epírosz, Thesszália, Jón-szigetek, Nyugat-Görögország, Közép-Görögország, Peloponnészosz, Attika, Észak-Égei-szigetek, Dél-Égei-szigetek, Kréta.

Jón-szigetek: Korfu, Lefkasz, Kefalónia, Zakinthosz
Peloponnészosz: Korinthoszi-csatorna tette önálló szigetté
Szaróni-szigetek: Ejina, Agisztri, Hydra, Pórosz, Szalamina, Szpetszész
Észak-Égei-szigetek: Limnosz, Agiosz Efsztratiosz, Leszbosz, Pszara, Kiosz, Ikaria, Fourni, Szamos
Szporádok és Evia: Alonniszosz, Szkiathosz, Szkopalesz, Szkírosz, és a part menti szigetek: Évia, Szalamisz, Thasszosz, Szamothraki
Kikládok: Amorgosz, Anafi, Androsz, Antipárosz, Donoussza, Folegandrosz, Iosz, Kea, Koufonissi, Kithnosz, Milosz, Mikonosz, Naxosz, Párosz, Szantorini, Szerifosz, Szifnosz, Szikinosz, Szirosz, Tinosz
Dél-Égei-szigetek: Dodekanéz szigetek: Rodosz, Kosz, Halki, Asztipalea, Kalimnosz, Karpathosz, Kasszosz, Kasztellorizo, Lerosz, Lipszi, Nisszirosz, Patmosz, Szimi, Tilosz

A görög indoeurópai nép, már az időszámításunk előtti 2. évezredben is lakta ezt a földet. A mai lakosság nagy részét is ők alkotják (95-98%). Az ország többi lakója nemzeti kisebbség (2%: macedón, török, bolgár, albán). Az újgörög nyelv az indoeurópai nyelvcsalád tagja, a 15. század óta használják, elődje az ógörög nyelv.
Görögország Európa, Ázsia és Afrika találkozásánál fekszik - a nyugati kultúra bölcsője. Réges-régi mitológiai bájjal és mítosszal övezett ország, gazdag és régi történelmű hely, mely rejtegeti az emberi értelem és szépség titkát. Görögország a demokrácia, a nyugati filozófia, az olimpiai játékok, a nyugati irodalom, a történettudomány, a politikatudomány, a nagyobb tudományok, a matematika alapjainak és a nyugati dráma bölcsője. Utóbbinak mind a tragédia, mind a komédia ága itt kezdett kifejlődni.
Itt megtalálhatóak már a bronzkortól egész Európa fejlődését meghatározó kultúrák. Az ókori Görögországot (a virágzó hellén Birodalmat) az egyre erősödő Róma (a Római Birodalom) hódította meg az i.e. 146-ban. A Római Birodalom kettéválása után a 15. századig, a Bizánci Császárság része volt, a Balkánon előrenyomuló török hódítás áldozatául esett, és az Oszmán Birodalom uralma alá került. A négy évszázados elnyomás után a görög szabadságharcban (1821-1830) sikerült elérni az ország függetlenségét. A londoni szerződés 1830. február 8-án ismerte el a Görög Királyság szuverenitását. Az ország 1924-1935 között köztársaság volt, 1936-tól pedig katonai diktatúra, amelyet 1941-ben a német megszállás követett. A felszabadult országban, 1944-ben visszaállították a monarchiát, majd 1946-1949 között polgárháború dúlt. A hadsereg jobboldali elemei 1967-ben puccsal átvették a hatalmat, a király (II. Konstantin) külföldre menekült. Az országot köztársasággá nyilvánították, és 1973-ban népszavazás által a királyt megfosztották trónjától. Az ún. ezredesek rendszere 1974-ben bukott meg a ciprusi válság miatt, ekkor újabb népszavazáson a lakosság többsége a köztársaság fenntartása mellett döntött. 1981-ben elsősorban az ország politikai stabilitásának erősítése miatt vették fel az Európai Unióba.

A II. világháborút követően jellemzően agrárország volt. A gazdasági fejlődés ütemének növekedése, valamint a gazdasági szerkezetváltás az 1950-es években indult el. Az ipari exportból és a turizmusból származó növekvő bevételek hozzájárultak a gazdasági egyensúly javításához, és lehetővé tették a fokozatos felzárkózást Nyugat-Európához. Természeti kincsei: olaj, barnaszén, bauxit, vasérc, magnezit, nikkel, krómérc, márvány, ezüst, cink, ólom, tőzeg.
A mezőgazdasági szektor igen magas arányban részesedik a nemzeti termékből. Az ország szárazföldi részén található síkságokat részben mesterséges öntözéssel teszik megművelésre alkalmassá. Mezőgazdaságának vezető ága a növénytermesztés, legfőbb terményei és exportcikkei: gyümölcs-, zöldség- és citrusfélék (narancs, citrom), szőlő illetve a mazsola, olajbogyó, dohány. Juh- és kecsketenyésztése is jelentős.
A görög ipar gerincét az élelmiszer- és a könnyűipar képezi. Jelentős a fémipar és vezető helyen áll a hajóépítésben. Az építőipar gyorsan bővül.
Jelentős a textilipari és vegyipari termékek exportja is. Az Európai Unió tagjaként külkereskedelmének jelentős részét a tagállamokkal (főként Németországgal, Nagy-Britanniával, Olaszországgal, Franciaországgal és Hollandiával) bonyolítja le. Emellett jelentős exportpartnere az USA is. A nemzetközi bérfuvarozásból szintén jelentős bevételei származnak. A behozatal fő termékei: gépek, közlekedési eszközök, vegyipari termékek, valamint a kőolaj és kőolajtermékek.

Állandó deficittel küzd, melyet a turizmusból származó bevételek ellensúlyoznak. Míg a 20. század első felében az ország bevételének fő forrását a mezőgazdasági termények exportja, a halászat és a külföldön élő görögök hazautalásai jelentették, a II. világháborút, követő fejlődést főként turizmusra alapozták. A tercier szektor súlya kiemelkedő. Az idegenforgalom a szolgáltatásokból származó bevételek mintegy 20%-át teszik ki. Évente körülbelül 12 millió turista látogat el ide, főként európai országokból (Nagy-Britanniából és Németországból). A magyar turistáknak is az egyik legkedveltebb külföldi üdülőhelye Görögország. A tengerpart, a csodálatos szigetvilág mellett az ókori Hellas emlékei, és a kereszténység kétezer éve is hagyott maga után jelentős örökségeket. Ezek vonzzák a legtöbb külföldi látogatót.

Az UNESCO kulturális világörökségi listáján a következő helyek találhatók:
Akropolisz Athénban
Meteorák - kolostorok megközelíthetetlen sziklákon
Thesszaloniki ókeresztény és bizánci műemlékei - Szaloniki városban
Delphoi romvárosa, Apolló-szentélye
Bassae, az Apolló Epicurius-templom
Rodosz középkori városa
Korfu óvárosa Korfu szigeten
Délosz szigete
Müsztrasz
Patmosz történelmi óvárosa a (Teológus) Szent János kolostorral és az Apokalipszis barlanggal
A Püthagoreion és a Heraion Szamosz szigetén - Szamosz
A Daphni- és a Hossios Lukas-kolostor, valamint a Nea Moni-kolostor Híosz szigetén
Athosz-hegy - szerzetesi köztársaság
Epidaurosz régészeti feltárásai
Olümpia régészeti feltárásai - ide nyúlik vissza az olimpiai játékok hagyománya
Vergina régészeti feltárásainak területe
Mükéné és Tirünsz régészeti feltárása

Mediterrán éghajlatú ország, egész évben kellemes az időjárás. A partvidék éghajlata is általában mediterrán. A zárt medencékben szárazföldi jellegűvé válik a klíma. Kevés az erdő, sok az örökzöld cserjés, bükk, tölgy, pálma. Az országban általában rendkívül tiszta a levegő és száraz. A nyár a szigeteken már április végén beköszönt, eleinte mérsékelt meleggel, majd június közepétől a nyár forró és száraz, szinte teljesen felhő nélküli égbolttal. Június, július és augusztus rendkívül száraz, forró időszak. A napsütéses órák száma magas (300 nap/év, 3000 óra) és ritka az eső. A csapadék mennyisége nyugatról kelet felé egyre csökken. Az erős napsütés miatt ajánlott a magas fényvédő faktorú napozótej és a kalap használata.
Görögország hegyvidéki területei jóval hűvösebbek, itt nyáron is jelentős csapadék esik. Az utazásra legkellemesebb hónapok a május, június, valamint a szeptember és október. Ilyenkor sokkal kevesebb a turista, enyhébb az időjárás és az árak is mérsékeltebbek.

Lakosai ismertek őszinteségükről és szívélyes vendéglátásukról. Görögország elvarázsolja az ideérkezőt a káprázatos különbözőségekkel, hol a durva táj a hegyi masszívokkal - katlanokkal, folyócskákkal átalakul gyönyörű tengerparttá és áttetsző tengerré, melyből kilátszanak a fehér sziklák.
A görögséghez hozzátartozik a népi tánc, a népdaléneklés és általában a festői népviselet. A Görögkeleti vallási ünnepeket a lakosság 98%-a követi.

Nemzeti ételük a ma már Magyarországon is ismert gyros (jírosz/gyros), mely pitába töltött bárányhús zöldségekkel, de létezik csirkés változata is. További ismert görög ételek a muszaka, a pasticio, a szuvlaki, a bifteki, a szudzukaki, a kokkinisto, a kritharaki, illetve a gigantes plaki. Elterjedt saláta a tzatziki (dzadzíki/tzatziki) szósz, amely joghurtból, uborkából, fokhagymából, kaporral vagy mentával és olajjal készül. Gyakori reggeli étek a mézes joghurt.
A görögök, tengeri nép lévén rengeteg halat és tengeri állatot esznek. Elterjedt a szőlőecetben áztatott aszalt olívabogyó, a fehér kecske- juh- és tehéntejből készített sajt a feta. Ez utóbbi az alapja a világszerte görög salátaként ismert vegyes zöldség salátának, amelyet ők csak parasztsalátaként ismernek. Füstölt kecske sonka gyakran kerül az asztalra. Édességeik mézzel készülnek. Gyümölcs mindig mindenütt nagy választékban kapható.
Bár legelterjedtebb a bor fogyasztása, amelyből leghíresebb a gyantával készített fehérbor, a retsina, illetve a telt vörösbor mavrodaphe. Emellett világhírre tett szert a magas alkoholtartalmú ánizspálinka, az úzo (úzo/ouzo), a konyakszerű metaxa, valamint a cipuró (ánizsízű törkölypálinka). A kávét törökösen készítik, de igen kedvelt a frappé, azaz a jeges kávé is.

A görögök óriási, elvitathatatlan eredetisége abban áll, hogy görögök. Velük ellentétben a rómaiak és mi egy görög bőrből készült zsákban vagyunk. Sem a rómaiak, sem mi, nem voltunk, vagyunk görögök, csak egyszerűen utánozzuk őket. A rómaiak hívhatták magukat a görögök közvetlen örököseinek, míg mi csak közvetetten örököltünk, mi vagyunk az örökösök örökösei. (J. Brunschwich)