Szardínia
(olaszul Sardegna, szárdul Sardigna vagy Sardinna) Szicília után a Földközi-tenger nyugati medencéjének második legnagyobb szigete Korzikától délre. Olaszország autonóm területe, öt provinciára oszlik. Lakossága 1,7 millió, fővárosa Cagliari. A 270 km hosszú és 145 km széles sziget 1850 km hosszú tengerparttal büszkélkedhet, ahol meredek sziklafokok és homokos strandok váltják egymást.
Felszíne tagolt, a hegységeket mediterrán bozótok és legelők borítják. A medencékben és a parti síkságon déligyümölcs-, olíva-, mandula- és szőlőtermesztés folyik. Hagyományosan elsősorban pásztorkodással és halászattal foglalkoznak.
A szigeten élő nép: a szárdok. Nyelvük és archaikus folklórjuk egyedülálló Európában. Élő hagyományuk a vérbosszú. A szárd nyelv az indoeurópai nyelvcsalád itáliai ágán belül az újlatin nyelvek közé tartozik.

Szardínia tündöklő színeivel, a növények illatával, változatos szárd ízekkel, nyugalmával és gazdag történelmi-kulturális emlékeivel elkápráztatja az idelátogatót, ideális hely a kikapcsolódásra, pihenésre. Több ezer éves kultúra, népszokásokban gazdag szárd emberek, akikben él az évezredes vendégszerető hagyomány, kristálytiszta, smaragdzöld és indigókék tenger, hófehér és rózsaszín homokos tengerpartok várják a turistákat.
Történelme a régmúltra tekint vissza. Már 150.000 évvel ezelőtt laktak itt emberek. Kr. Előtt 6000-4000 évekből származó úgynevezett nuraghe-k (kb. 7000 nuraghe ma már az UNESCO része) maradtak fenn, melyek magas kultúrára utaló jelekkel civilizációk jelenlétét feltételezik. Ekkortól vált a nuraghe a szardíniai táj és kultúra megkülönböztető szimbólumává, hiszen olyan építmény, amely megannyi kulturális jelentéssel telített, és félreismerhetetlen jelleget kölcsönöz a szárd tájnak. Az időszámítás előtti időkben a főníciaiakkal kereskednek. Kártágói, majd a római birodalom hatalma alá kerül, amit a helyi lakosság kevésbé tolerált. Állandóak voltak a helyi összecsapások. A katolikus vallás elterjedése is a rómaiaknak köszönhető. Az ezt követő évszázadokban is támadásoknak és politikai harcoknak van kitéve a sziget. Arab támadások pisai és genovai segítséggel, majd az 1300-as évek kezdetén pápai segítséggel az aragóniai király uralkodik a szigeten. 1718-tól a savoiai, majd 1861-ben véglegesen az olasz fennhatóság területévé válik.

Szardíniát repülővel vagy hajóval közelíthetjük meg. Két légikikötője Algheróban és Cagliariban található, a komp Piombino és Olbia között hat óra alatt teszi meg az utat. Nagyobb városait jó minőségű, ingyenes(!) autópálya köti össze.

Földrajzi elhelyezkedésének köszönhetően fürdésre, sportolásra egész éven át alkalmas a vízhőmérséklet. Nyugat-Európából sokan töltik itt a karácsonyi és az újévi ünnepeket. S mivel tengeri szigetről van szó, szinte állandóan fúj a szél. Szardínia kedvenc úti célja a szörfösöknek. Mivel a sziget minden irányból távol van a szárazföldtől, a szél nagy hullámokat tol a partjai felé, s egy évben több mint 200 napon át hódolhatunk a szörfözésnek. Porto Pollo a hullámlovasok igazi paradicsoma, mely egy gyönyörű öböl Szardínia legészakibb pontján. Rengeteg a szálláshely, de ez jellemző az egész szigetre: a luxusszállodáktól az apartmanokon át az egyszerű kempingekig mindenki találhat kedvére és pénztárcájához valót.
S persze akinek a merülésekhez is van mersze, a csikóhaltól a fehér cápáig bármivel találkozhat odalenn: a vízi világ ezernyi látnivalót kínál a bátraknak. Érdekesség még, hogy a szigeten milyen sokan hódolnak a kerékpározásnak és a golfnak.

Az éttermek itt varázslatosak. Igaz, a szárd konyha többnyire egyszerű ételekből áll, sok hasonlóságot mutatva az ismertebb olasszal. A felszolgált ételek finomak, a hangulat családias. A hegyi falvakban sok tájjellegű éttermet működtetnek az ott élő emberek.