Szicília a nap szigete
(olaszul Sicilia) a Földközi-tenger legnagyobb szigete, területe 25.700 km2 lakosainak száma kb. 5 millió fő. Olaszország Calabria tartományától a Messinai-szoros választja el. A szigeten található Európa leghatalmasabb tűzhányója, az Etna (3370 m). Igen aktív, gyakori kitörések jellemzik.
Szicíliához tartoznak a Lipari-szigetek (Éoli-szigetek), Ustica szigete, Egadi-szigetcsoport, Pantelleria szigete és a Pelagie-szigetek. Az itt található vulkánok közül több még ma is működik: ilyen a Stromboli és a Vulcano.
Szicília éghajlata a tengerparti területeken kellemes, földközi-tengeri. A nyár meleg, de nem túl forró, a tél rövid és enyhe, október és március között pedig mérsékelt esőzés jellemző. A napsütéses napok évi száma átlagosan: 98-133 óra között van. Az évi középhőmérséklet a partok mentén 17 és 19C fok között ingadozik. A legforróbb hónap a július.

A szigetet nemcsak a Maffia, a Keresztapa című film révén tette világhírűvé: zavaros és bonyolult, több ezer éves történelme révén hihetetlen mennyiségű kulturális látnivalóval dicsekedhet. Egy ideig a legfontosabb európai várossá vált Siracusa, ekkor épült Taorminában a világ talán legfestőibb színháza - Csontváry-t is megihlette - és Agrigentóban egy egész völgyet találunk hajdani görög templomok meglepően jó állapotban fennmaradt maradványaival. Aztán jöttek a római, föníciai, bizánci, spanyol, olasz hódítók. Mindenki épített valamit, színházat, várat, kastélyt, katedrálist. Népek, kultúrák és nyelvek keveredtek, melyek mára kibogozhatatlan egységet alkotnak.
A turisztikai látnivalók sorát mindenképp Palermóval, a sziget fővárosával kezdjék. Zajos, nyüzsgő, igazi európai város. A Dóm (Cattedrale) 1185 óta a város éke, a világ legszebb székesegyházainak egyike. A Királyi Kápolna, valamint a világon egyedülálló Kapucinus Katakombák kínálnak számos érdekességet. Ha a lélegzetelállító panorámában szeretnének gyönyörködni, a legjobb választás a királyi palota (Capella Palatina), mely bizánci, normann, arab mesterek kézjegyét viseli.
Catania Szicília második legnagyobb városa, a várostól alig 30 km-re van az Etna tűzhányó csúcsa. Az Etna meghódítása nem is olyan könnyű feladat, de kivitelezhető. A kirándulások 1950 m-ig autóbusszal, utána terepjárókkal történnek. Szakszerű vezetéssel bátran vállalkozhatnak a túrára még vulkáni működés mellett is! S ha már ott járnak, mindenképp kóstolják meg a különleges etnai mézeket! A város arculatát átformálja egy-egy kitörés, az utolsó 1693-ban volt. A város építészetét az óta a mélyfekete uralja. Példa erre a főtéren található elefántos kút, melyet lávából faragtak ki. Ekkor épült a Dóm is egy normann katedrális tetejére. A környéken található még két római kori fürdő és egy színház maradványa.
Sok szicíliai kétnyelvű, így mind az olaszt, mind pedig a szicíliait beszéli. Ez utóbbi önálló újlatin nyelv, melyet görög, arab, katalán és spanyol hatás alakított. Fontos megjegyezni, hogy a szicíliai nyelv nem az olasz származéka. Noha sokan csak nyelvjárásnak tekintik, a Sicilianu egy különálló nyelv, gazdag történelemmel és figyelemre méltó, úgy 250 000 szóból álló szókinccsel bír, amelyet a különféle hódítóknak és telepeseknek köszönhet. Néhány faluban az albán (arberes) dialektusát beszélik, a görögöt pedig az ortodox vallási szertartások során használják. Magukat elsősorban szicíliainak tartják, s csak zárójelben olasznak.
Itt megállt az idő, senki nem siet! Itt béke van, a falusiak délután családostól kivonulnak a tengerpartra, süttetik amúgy is sötét bőrüket, énekelnek, táncolnak. Majd estére mindenki az utcákon található, járdán, úttesten, fehér műanyag székeken ül az egész sziget, beszélgetnek - jó lenne érteni, miről!
A közlekedés kaotikus - mint Olaszországban - ami nem csak Palermo sajátja. Még a Rómában edzett sofőröknek is tátva marad a szája az első pillantásra valóban sokkoló látványtól. A közlekedési lámpákat és a behajtani tiloshoz hasonló táblákat csak tájékoztató jelleggel érdemes komolyan venni, célszerűbb inkább a dudát használni. Hogy centiken és millimétereken múlnak a dolgok, azt néhány nap után meg lehet szokni, mint ahogy a helyiek levitézlett, roncs derbi Fiatjait és a milliárdnyi robogót is, amelyeket a nyugdíjasok és a párosával száguldozó tinik egyaránt ördögi ügyességgel hajtanak.
Az elmúlt kétezer esztendőben Szicília gabonatermő vidékként vált híressé, meghatározó gazdasági ág a mezőgazdaság. Ma is elismert termékei az olajbogyó és a bor. Az ókorban kerültek a szigetre, feltehetően a Közel-Keletről, az óta termesztik őket. A szeder, citrom, keserű narancs, ezek a növények is Keletről érkeztek. Az édes narancsot a portugálok hozták be Kínából a 16. században, a mandarint pedig az indokínai Madurából.

A szicíliai konyha
Ínycsiklandó ételek és remek borok! A hagyományos szicíliai ételek nem egyenlőek az olasz konyha tésztaételeivel. Ajánlják fogyókúrázni vágyóknak is, a rengeteg zöldég- és hal alapanyagú étel miatt. Ilyen például a padlizsán-alapú caponata saláta, valamint a sfinzione, amely egy helyi pizzaféleség, és többnyire pékségekben kapható. A panella egy porhanyós ceci-babból készült tésztaféleség. További ételek: a maccu (krémes leves, ugyanabból a babféléből, amiből a panellát készítik), a crocche (sült burgonyagombócok sajttal és tojással), az arancine (sült rizsgolyók sajttal vagy hússal töltve). Szicília híres tengeri ételeiről. Népszerű eledel a sült kardhal. A kisebb halakat ecetben és cukros szószban készítik el. A seppiát (tintahal) saját fekete tintájában szolgálják föl, tésztával. A finnochio con sarde (édeskömény szardíniával) is tésztával készül. A desszertek közül kiemelhető a cannoli (cső alakú édesség, krémes-édes túrótöltelékkel), a cassata (édes sütemény, ugyanazzal a töltelékkel, mint ami a cannoliban is van), a frutta di martorana (vagy pasta reale: mandulás marcipánsütemények, különféle gyümölcsöknek maszkírozva), a szicíliai gelato (fagylalt). Egy történet szerint a fagylaltot Szicílián találták föl a római időkben, amikor is egymást váltó futárok hordtak jeget az Etna csúcsáról, hogy a patríciusok ízesítve fogyaszthassanak belőle. A granita pedig egész egyszerűen nem más, mint ízesített jégkása, melyet nyáron fogyasztanak előszeretettel.

És minél több időt töltünk a szigeten, annál inkább lelkünk legmélyére eszi bele magát ez a harsány és mégis nagyon szelíd és emberi világ. Elkönyveljük, hogy így is lehet élni, sőt talán így helyes! Sóvárgunk és fogadkozunk, hogy egyszer még visszajövünk ebbe az egzotikus Európa-végvárba, ahol valamit nagyon megtanultak az itt lakók az évezredek alatt, s amit - úgy tűnik - nem szándékoznak elfelejteni.
"Szicília sajátos hangulatot idéz az idelátogató szemében"