Törökország
(törökül: Türkiye Cumhuriyeti) állam, amelynek területe kisebbik részben Európában (3%),
nagyobbik részben Ázsia (97%) délnyugati részén fekszik. A Fekete-tenger és a Földközi-tenger között
elhelyezkedő Anatóliai-félsziget alkotja az ország fő területét. Északról Grúzia, és Örményország, keletről Irán, délről
Irak és Szíria, míg nyugatról az Égei-tenger szigetei, Görögország és Bulgária határolja. Fővárosa Ankara, de
legnagyobb városa Isztambul. Területe 780.580 km2, lakossága 73.193.000 fő (2002).
Az országot az európai és török geográfusok más-más szempontok szerint osztják különböző tájegységekre. Az európai
felfogás az alábbi egységekre tagolja az országot:
-Nyugat-Anatólia és a Márvány-tenger partvidéke
-Pontuszi-hegyvidék
-Anatóliai-fennsík
-Toros-hegyvidék
-Kelet-Anatólia (Örmény-magasföld)
-Délkelet-Anatólia
A Kis-Ázsiai félsziget egy központi fennsíkból és keskeny tengerparti síkságokból áll, északon a Pontuszi, délen
a Toros-hegylánc határolja. Keleten is hegyvidék található, Törökország legmagasabb pontjával, Ararát hegy (5165 m).
Itt ered az Eufrátesz (1263 km), a Tigris (1862 km) és az Araksz folyó (955 km), és itt terül el a
Van-tó (9755 km2). Anatólia területén körülbelül 50 nagyobb és 200 kisebb tó található összesen 9423 km2-en.
Az ország területének 80%-a 500 méternél magasabban fekszik a tengerszint felett, partvonala 8372 km hosszú, határain belül
15 sziget, és két tengerszoros van, a Boszporusz és a Dardanellák.
Törökországban Anatólia geológiai sajátosságai miatt előfordulnak erős földrengések.
Törökország demokratikus, szekuláris, az alkotmánya szerint magát nemzetállamként meghatározó ország
(bár élnek más kisebbségek is az ország területén). 1923. október 29. óta köztársaság. A Törökország
(Türkiye) nevet hivatalosan az 1921-ben készült első török alkotmányban rögzítették először.
A türk szó régi jelentése: erős. A Törökországot jelölő Türkiye összetétel -iye ragja arab eredetű
(jelentése: tulajdonos vagy valamihez kapcsolódó).
A Törökország szó alapját képező török melléknév/főnév valószínűleg a göktürk vagy köktürk ("törökök gyökere")
népcsoport türük szavából származik (i. sz. 8. század), mellyel magukat nevezték. A szó talán a tatárjárás környékén
kerülhetett át a magyar nyelvbe, majd az ü hang nyíltabbá vált. A türük szó a török nyelvbe türk formában
öröklődött tovább.
A lakosság 99,8%-a iszlám vallású. Legtöbbjük a vallás szunnita ágához tartozik, de jelentős az alevi (síita) muszlimok
száma is. Kisebb ortodox (görögkeleti), örmény ortodox (monofizita), izraelita, római katolikus és protestáns csoportok
is jelen vannak.
A lakosság kb. 80%-a török etnikumú, akik csak az ország hivatalos nyelvét, a törököt beszélik. A legjelentősebb
kisebbség a kurdoké, akik az ország népességének körülbelül 17%-át alkotják, főleg az ország keleti területein, valamint
a nagyobb városokban élnek. A további népcsoportok közé tartoznak a grúzok, cserkeszek, zazák, azeriek, lázok, szírek,
arabok, görögök és örmények.
Kevéssé ismert tény, hogy Törökországban élnek magyar származásúak is. Bolu és Antalya tartományban is van egy-egy
Macarköy, azaz "magyar falu". Mardin tartományban pedig a nusaybini magyar muszlimok élnek.
Törökország régióinak éghajlata igen változatos. Az égei- és földközi-tengeri területeken mediterrán
éghajlat a jellemző, enyhe, esős telekkel, meleg, száraz nyarakkal. Az átlagos maximum hőmérséklet a nyári
hónapokban 33-34 C, télen a hőmérséklet nem süllyed 8-10 C alá. A fekete-tengeri területek csapadékban
gazdagok, nedves szubtrópusi éghajlattal.
A hegyvonulatok megakadályozzák a mediterrán éghajlati hatást az anatóliai területeken, így itt
kontinentális éghajlat uralkodik. A keleti részeken (Örmény-magasföld) tipikus magashegységi
éghajlat a jellemző. Nyugaton (Anatóliai-fennsík), a nyarak melegek, szárazak, az éghajlat
száraz sztyepp-jellegű. Május a legcsapadékosabb, július és augusztus a legszárazabb hónap.
Törökországnak jelenleg (2008) 33 nemzeti parkja van, melyek összterülete 877 771 hektár. A török nemzeti
parkok egyik jellegzetessége, hogy többségük nem csak természeti, de történelmi kincseket is őriz.
Ilyen például Phaselis és Olimpos ókori városok romjai.
Törökországban jelenleg kilenc világörökségi helyszínt tartanak számon, ebből hét kulturális
(Isztambul történelmi negyedeit, a divrigi Nagymecsetet és kórházat, Hattusát (a hettiták egykori fővárosát), a Nemrut-hegy
szobrait, Xanthos és Letoon ókori városait, Safranbolu házait és Tróját), kettő kulturális/természeti
(Kappadókia sziklatemplomai és Pamukkale mészkőképződményei) jellegű.
Ókori történelmének sokszínűsége miatt szerte az országban rengeteg múzeumot találhatunk. Csak Isztambulban
harmincnál több van, ezek közül is kiemelkedik a Topkapi palota, az Isztambuli Archeológiai Múzeum,
a Szépművészeti Múzeum és a Török és Muszlim Művészetek Múzeuma. Ankara ad otthont Atatürk hatalmas
emlékművének, Anitkabirnak, valamint az értékes leletekkel zsúfolt Anatóliai Civilizációk Múzeuma is itt
található, a híres Régészeti Múzeum-nak Antalya ad helyet. Érdekes lehet még az epheszoszi archeológiai múzeum,
a Konyai Mevlana Múzeum és a bodrumi Vízalatti Archeológiai Múzeum is.
A török építészet formavilágának alapjai a nép ősi nomád életmódjára vezethetők vissza. Ezeket a motívumokat is
felhasználta a perzsa, görög, római, örmény és bizánci hatásokat mutató szeldzsuk építészet, mely főképpen
medreszéiről (iskola), karavánszerájairól (karavánok pihenőhelye) és türbéiről (síremlék)
nevezetes. Az oszmán építészet monumentális jellege az impozáns épületek (edirnei Szelim Mecset,
isztambuli Kék Mecset), illetve a pompázatos szultáni és főúri palotákon szembetűnő.
Az 1930-as évekre a funkcionalista, eklektikusságot mellőző építészet volt a jellemző, ahogy azt Ankara
épületei is jól mutatják.
A török konyhaművészet jól ismert Európában. A török konyhát jelentősen befolyásolta az Oszmán
Birodalom sokszínűsége, multikulturális környezete. Az oszmán konyhaművészet egyesítette a birodalom területén
élő népek ételeit és elkészítési módszereit. A legnagyobb befolyást a görög és közel-keleti konyha gyakorolta
rá, de keveredtek benne az ősi, közép-ázsiai török hagyományok is.
A leggyakrabban használt alapanyagok: padlizsán, zöldpaprika, hagyma, lencse, bab, paradicsom, fokhagyma és uborka.
A legkedveltebb gyümölcsféleségek közé tartozik a szőlő, az őszibarack, a cseresznye, a sárgadinnye, a füge és a citrom.
A törökök kedvelik a magvakat és dióféléket: a pisztáciát, a mogyorót, a mandulát, a földimogyorót, a fenyőmagot,
a pörkölt csicseriborsót. A leginkább használt fűszerek a petrezselyem (melynek csak a levelét hasznosítják), a köménymag,
a feketebors, a paprika, a menta és a kakukkfű.
A legízletesebb fehér sajtok és joghurtok juhtejből készülnek. Népszerű köret a rizs (pilav) és a
bulgur (összetört, főzött majd kiszárított búzakása). Az olívaolaj széleskörűen elterjedt,
leginkább Törökország nyugati területein, ahol bőven találhatóak olajfaligetek. Az olívabogyó (zöld, fekete,
rózsaszín) kedvelt előétel. A kenyér búzából, árpából és kukoricából készül. Jellegzetesen török kenyér a pide
(pita: hosszúkás formájú kenyérféle, különféle töltelékekkel pl. sajt vagy darálthús) és a tandir ekmegi
(tandir: szabadtéri, kerek tűzhely, melynek a belső oldalán sütik ki a kenyértésztát). A húsételek közül a
kebabok különböző változatai és köfte (fasírtféleség) a leginkább közkedveltek. A török
édességek felett sem szabad szemet hunyni, az egyik talán legismertebb a baklava. Az italok közül tipikus
török ital az ayran, mely joghurtból, vízből és sóból készül. Étkezés után vagy csak betérvén egy üzletbe is
kellemes elfogyasztani egy csésze török feketeteát vagy kávét. Az alkoholos italok közül a törökök nemzeti
itala a raki, mely egy 45-50 %-os alkoholtartalmú ánizspálinka.
Törökország az utóbbi időben évről évre egyre népszerűbb turistacélpont. Varázsa abban rejlik, hogy az oda
utazó turisták szolgáltatások széles skálájából választhatnak. A tengerpart méltán kapta a riviéra nevet és
klímája is egyedülálló a mediterráneumban. Földrajzi adottságait tekintve egyaránt rendelkezik homokos,
aprókavicsos, kavicsos, valamint sziklás partokkal, sík területekkel és csodálatos hegyekkel. Főként az úgynevezett
"török riviéra", azaz az Égei-tenger és a Földközi-tenger partján, elterülő üdülővárosok és falvak
közkedveltek. A nyári szezon itt már április végén elkezdődik és egyes helyeken egészen
október végéig tart, a kedvező időjárási viszonyoknak köszönhetően. A leglátogatottabb üdülőváros
Antalya, de kedvelt még Alanya, Kemer, Marmaris, a festői szépségű Fethiye, Bodrum és Cesme is.
A nyári időszakban az ideutazó nyaralók igen sokfélék (német, kelet-európai, orosz, de az arab turista is egyre több).
Antalya külön érdekessége, hogy a várost gyűrűként körülölelő Toros-hegységben télen síelni is lehet, utána pedig fürdeni
a tengerben.
A riviéra városain kívül az egyik legnépszerűbb úticél Isztambul. A korábbi fő vonzerőt jelentő bazár mellett,
az ország kulturális fővárosa. Itt számos ókori, középkori és újkori látnivaló várja a turistákat. De a látnivalók
mellett híres-hírhedt az éjszakai élete is, megannyi szórakozóhellyel, étteremmel és pubbal. Kedvelt célpontok még az
ókori görög maradványokat kínáló városok, mint például Trója, Izmir, Efeszosz, Pergamon. A természeti
csodáiról híres látnivalók, a világon egyedülálló méretű, hófehér mészkőmedencéiről és gyógyvízéről híres Pamukkale,
a Manavgati vízesés, és a Manavgati folyó torkolata, ahol sós és édes vízben egyszerre fürdőzhet, vagy az ország
belsejében húzódó,barlang- illetve föld alatti lakásrendszeréről híres Kappadókia is vonzza a látogatókat.
A magyarok számára külön érdekesség lehet II. Rákóczi Ferenc emlékháza Rodostóban, mai nevén Tekirdagban.
Törökország több szempontból is kétarcú. Egyrészt mert két földrészen terül el, de két különböző képet mutat abban a
tekintetben is, hogy itt találkozik az iszlám kultúra az európaival és a múlt szokásai a jelen világával. Törökország
miközben megtartja saját értékeit, vigyáz a múlt emlékeire is, melyek gazdagok a római- és görög időkből származó
örökségben csakúgy, mint az oszmán birodalom hagyatékában is.
Olyan ország ez, ahol percek alatt otthon érezhetjük magukat, mert az itt lakó emberek régen látott "testvérként"
üdvözölnek bennünket és szinte mindannyian kedveskednek néhány kedves sutasággal kiejtett magyar szóval is...
|